Az RTL interjút kért tőlünk - de már tudják, nem kellett volna...

Karácsony előtt hazaérkezett a társaság Budapestre. Nagy örömmel mentem ki eléjük a repülőtérre, alig vártam, hogy elújságoljam a hírt, miszerint az RTL Klub egyik szerkesztőnője felkért,  intézzem el, hogy valaki a csapatból, fotókkal illusztrált, könnyed hangulatú interjút adjon a magyar nézőknek az ásatás részleteiről. Győző akkor már túl volt a Vitray Tamás-féle egész estét betöltő studióbeszélgetésen, illetve Kepes András 'Apropo fáraója' is lement adásban, így Pudlein Rezső régész, asszirológus vállalta a szereplést.   

Huszadika körül volt a felvétel. Amikor megérkeztünk az RTL székházba, két asszisztenslány jött elénk, bekísértek a sminkszobába, közben vázolták az előttünk állókat. Rezső nem volt elragadtatva a képére kent púderfelhőtől, úgy 5 percenként felugrált a székből, hogy, most már ennyi elég, ugyanis attól rettegett, ha a tudós-társadalom meglátja őt talpig szájfényben, kitagadják maguk közül.

Ezután bekísértek bennünket a studióba, ahol a riporternő,  Feldmayer Edit várt ránk,  aki nem volt más, mint egy, akkoriban már (butaságáról) igencsak elhíresült korosodó cicababa. Még be sem mutatkoztunk, ő már "megkért", hogy ne tegeződjünk, és mindenképpen adjuk majd vissza a tollát. Ez utóbbi kérés ugyan kicsit meghökkentett, de nem volt idő a dolog mélyére járni, mert kezdődött a felvétel.

"Jónapot kívánok a kedves nézőknek, és szeretettel üdvözlöm a studióban az ELTE professzorait..."  - szólt volna a felkomf, ám Rezső, ekkor, mint akit skorpió csípett (hogy stílusos legyek),  tisztelettudóan vigyázba vágta magát, és hosszúra nyújtott nyakkal kutatta a kamera mögötti sötétséget, hogy "hol vannak-hol vannak a professzorok?"

Mire a mi Editünk teljes értetlenséggel  nézett ki a fejéből, egy merő kérdőjellel a szemében, hogy "dehát, na! nem mi vagyunk azok?"  Számunkra pedig igencsak világossá vált, hogy milyen "remekül felkészült" riporternővel van dolgunk - és, a sejtésünk a délután folyamán, sajnos, végig be is igazolódott. Azt, hogy én, mint civil, mit kerestem az ásatások helyszínén, az utolsó pillanatig nem  értette, így aztán egy idő után egykedvűen annyiban is hagyta a firtatását.

Később a fülesén azonban valaki súghatott, mert egyszer csak kitért arra a luxori merényletre, aminek következtében le kellett állítani a munkákat, mert átmenetileg katonai övezetté nyilvánították a területet.

"És hogyan befolyásolta ez a kis incidens a feltárást?" - tette fel a szakavatott kérdést.

 Hát igen! Ez volt az a pillanat, amikor a rendező az eltorzult arcunkat meglátva, századszor és egyben végre utoljára, leállította a felvételt.

 "Editkém, abban a KIS INCIDENSBEN 78 külföldi turista meghalt. Kis incidens?  Felfogtad? 78-an meghaltak!" ( ekkor már rikácsolt)

Ezután intésére sürgősen ki is kapcsolták a lámpákat, én pedig a  Rezső gallérjára csiptetett mikroportról teljesen megfeleldkezve, megkönnyebbülten súgtam a fülébe:

" Te, én még ekkora libát az életben nem láttam!" - így aztán ez a realitásoktól egyáltalán nem mentes mondatom, teljes hangerővel  szállt-szállt a vezérlőben, aminek természetes folyományaként a következő másodpercben  egyszerre vagy öt technikus ugrott Rezsőre, hogy a további esetleges közléseimet még időben megakadályozva, letépjék róla a mikrofont. 

Hogy az adásba került riport mekkora kabaré volt, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az ismétlést Szilveszter délutánjára tették...